Stonehenge hatalmas kőtömbökből álló építészeti csoda, a modern világ számára örök rejtvény. Még ma sem világos, hogy a kört alkotó emlékmű egykor temetkezési hely, vagy történelem előtti csillagda volt-e.
A Salisbury-síkság közepén álló kőtömbök Anglia egyik legszebb katedrálisától, a Salisbury-székesegyháztól mindössze 13 km távolságban találhatók. Az építmény körülbelül 1500 év alatt készült el, nagyobbrészt i.e. 1800 és 1400 között. Sajnos mára állóköveinek több mint fele eltűnt, ledőlt vagy betemetődött, így Stonehenge ma már csak árnyéka a hajdani monumentalitásnak.
A 17. században John Aubrey fedezte fel a körkörösen elhelyezett köveket, amelyek között találni ún. trilitont, amely két függőleges kőből és rajtuk vízszintesen elhelyezett harmadikból áll. A külső gyűrű homokkőoszlopai 5 méter magasak és egyenként 26 tonnát nyomnak, de a 4 tonna súlyú, ún. kék kövek szállítása és faragása sem volt egyszerű. Ismerve az újkőkor szerszámait, ezek a műveletek nem kis időt és erőt igényeltek. Építészeti teljesítményük egészen elképesztő. Akkoriban az egyetlen ásószerszám a szarvasagancsból készült csákány volt, a köveket tutajon szállították, illetve a szárazföldön vonszolták egészen a helyszínig.
A megalitot az angolszászok Stonehenge-nek, azaz „függő kőnek” nevezték el. A tudósokat évszázadok óta foglalkoztatja a kövek múltja, és bár a lelőhely misztikus vonatkozásait senki nem vitatja, a valódi rendeltetése máig tisztázatlan. Például a 17. század egyik neves építésze, Inigo Jones egy római templom maradványainak vélte, a 18–19. században pedig druida templomnak gondolták, ahol az évszakokhoz kapcsolódó ünnepségeken állat- és emberáldozatokat mutattak be. Ez utóbbi nézetet azonban a 20. század régészeinek sikerült megdöntenie. A kövek valódi korát megállapítva egyértelművé vált, hogy az emlékmű mintegy 1000 évvel megelőzte a druida kultuszt. Ezzel utat engedtek a csillagászok legújabb elméletének, amely szerint a kövek csillagászatilag „dekódolva” vannak, ami azt jelenti, hogy a kövek elrendezése közvetlen kapcsolatban áll a Nap, a Hold és a bolygók mozgásával.