A Nagy-korallzátony Ausztrália északkeleti partjai mentén húzódik, mintegy 2000 km hosszan, s a világűrből is szabad szemmel látható. Kutatások azt sugallják, hogy a zátony igen komoly veszélyben van, 100 éven belül az egész korall-populáció összeomolhat.
James Cook kapitány 1768-ban indult első csendes-óceáni útjára azzal a céllal, hogy felfedezze a nagy déli földrészt, a Terra Australist, amelynek a geográfusok szerint errefelé kellett lennie. Cook hajója megfeneklett egy korallszirten, és addig a két hónapig, amíg a javítások folytak, elegendő ideje jutott a kapitánynak a Nagy-korallzátony tanulmányozására.
A több mint 1500 halfajnak otthont adó képződményt valójában csaknem 3000 különálló korallpad és szigetecske alkotja, amelyek mind más-más fejlődési állapotban vannak. A korallok különlegesen szép színű, parányi élőlények, ún. korallpolipok, amelyek gerinctelen, a tengeri rózsákkal rokon állatok. A korallzátony nagy tömegét ezeknek az élőlényeknek a szilárd váza adja. Az elpusztult állatok egymásra rétegződött mészkőburka alkotja ennek a lenyűgöző víz alatti birodalomnak az alapját, amelynek csak a felszínét borítják élő polipok.
A korallzátonyok kialakulásának több feltétele van. A korallok csak ott képesek megélni, ahol a tengervíz évi középhőmérséklete meghaladja a 20 °C-ot, fényigénye miatt 30–50 m-nél nem mélyebb, valamint oxigénben gazdag, magas só- ill. kalciumtartalmú és tiszta. Már a 80’-as években felfedezték a a Nagy-korallzátony természetvédelmi jelentőségét, ezért 1979-ben Ausztrália tengeri nemzeti parkjának része lett. A korallok pusztulását a globális felmelegedésen túl a túlzott halászat és a vízszennyezés is súlyosbítja.
A Queenslandi Egyetem Tengertudományi Központjának tanulmánya szerint a korallok nem képesek alkalmazkodni a világtengerek hőmérsékleti ingadozásaihoz. Márpedig a felmelegedés az előrejelzések szerint 50 év múlva legalább 2 °C-ot fog elérni. Ha ez bekövetkezik, az nem csak környezeti szempontból fog pótolhatatlan veszteséget jelenteni. A halászat és a turizmus is megérzi majd ennek a káros következményeit, csökkenni fog a halállomány, ennek következtében pedig Queensland térségében meg fog nőni a munkanélküliség. A pesszimista jóslat szerint a 21. század közepére a korallzátonyból csak 5 % marad életben, 2100-ra pedig az egész korallállomány elpusztulhat.
Azért, hogy ez ne következhessen be, a Nagy-korallzátony vidékét fokozottan védett területté nyilvánították és a környező vizekben halászati korlátozásokat vezettek be.
További kirándulástippek