A Matterhorn környéke rendkívül gazdag túraútvonalakban, amelyek különböző nehézségi szinteken kínálnak élményt. Az alpesi séták és panorámautak ideálisak azok számára, akik mérsékelt terheléssel szeretnék felfedezni a tájat, míg a magasabban fekvő ösvények tapasztalt túrázóknak nyújtanak kihívást. A Matterhorn körüli túrák egyik sajátossága, hogy szinte minden útvonalról más-más perspektívából tárul fel a hegy ikonikus formája. Télen a térség világszínvonalú síterületté alakul, ahol a gleccsereknek köszönhetően hosszú szezon és változatos pályarendszer áll rendelkezésre.
Gleccserek és alpesi táj
A Matterhorn környezetét kiterjedt gleccserrendszerek jellemzik, amelyek meghatározó szerepet játszanak a táj arculatában. A Gorner-gleccser Svájc egyik legnagyobb összefüggő gleccsere, amely látványos jégfolyamként húzódik a hegyek között. A gleccserek nemcsak vizuális élményt nyújtanak, hanem fontos hidrológiai szerepet is betöltenek, olvadékvizeik számos hegyi patak és folyó forrását adják. A gleccservilág ugyanakkor érzékenyen reagál az éghajlati változásokra, ami a látogatók számára is jól érzékelhető a jég visszahúzódásán keresztül.
Hegymászás és alpinizmus
A Matterhorn a hegymászás történetének egyik legfontosabb helyszíne. Első megmászása a 19. században mérföldkőnek számított az alpinizmus fejlődésében, ugyanakkor a hegy ma is komoly technikai kihívást jelent. A Hörnli-gerinc a leggyakrabban használt útvonal, amely megfelelő tapasztalatot, biztos mozgást és alpesi rutint igényel.
A Matterhorn megmászása az alpinizmus egyik legismertebb és legnagyobb presztízsű kihívása, amely komoly felkészültséget, tapasztalatot és fegyelmezett döntéshozatalt igényel. Bár a hegy ikonikus formája sokakat vonz, a Matterhorn nem tekinthető klasszikus túracélnak: megmászása technikailag összetett, erősen kitett, és kizárólag megfelelő alpesi rutinnal rendelkező mászók számára ajánlott.
A leggyakrabban használt útvonal a Hörnli-gerinc, amely a svájci oldalról vezet a csúcsra. Ez az út számít a „normál” mászóútnak, ugyanakkor itt sem beszélhetünk könnyű terepről. A gerinc hosszú, folyamatos koncentrációt igényel, váltakozó szikla-, hó- és jeges szakaszokkal. A mászás jellemzően a Hörnlihüttéből indul, amely körülbelül 3260 méteres magasságban található, és kulcsszerepet játszik az akklimatizációban és az időzítésben. A csúcstámadás rendszerint hajnalban kezdődik, hogy a mászók még a stabilabb reggeli körülmények között érjék el a felső szakaszokat.
Technikai szempontból a Hörnli-gerinc nem extrém nehézségű, de rendkívül kitett. A biztos mozgás, a sziklán való gyors és pontos haladás, valamint az önbiztos kötélkezelés alapfeltétel. A legnagyobb veszélyt nem feltétlenül a technikai nehézség, hanem a kőhullás, a gyorsan változó időjárás és a csúcs közelében kialakuló torlódás jelenti. A tapasztalt hegyi vezetők jelenléte ezért gyakori, különösen azok esetében, akik először próbálkoznak a Matterhorn megmászásával.
A csúcs elérése után a leereszkedés legalább akkora figyelmet igényel, mint a felfelé vezető út. A statisztikák szerint a balesetek jelentős része visszaúton történik, amikor a fáradtság és a koncentráció csökkenése fokozott kockázatot jelent. A Matterhorn megmászása így nemcsak fizikai teljesítmény, hanem komplex alpesi feladat, ahol a tapasztalat, az időjárási érzék és az önkorlátozás döntő szerepet játszik.